2016. február 16., kedd

Transzeurópai energiahálózat

Az EU állandóan azon próbál dolgozni, hogy összekapcsoljon egymással kb. mindent és mindenkit. Energiafronton ez eléggé magától értetődő: a hálózatok összekapcsolását próbálja előmozdítani.

Mi a helyzet?

Az EU tagországain belül természetesen vannak kőolaj-, földgáz és villamosenergia-hálózatok. Az országok között viszont még mindig elég kevés van, leginkább csak a régen bevált, hagyományos import-/exportútvonalakon. (Nálunk ilyen régi bútordarab pl. a Barátság vagy Adria kőolajvezeték.) Az országok ugyanis sokáig egy (de legalábbis kevés) helyről szerezték be az energiát, és ez sokáig működött is. (Mi pl. jellemzően az Szovjetunióból/Oroszországból.)

Mi ezzel a baj?

Az, hogy így nagyon kiszolgáltatottá válnak az országok az energiaforrások felé. Pl. Oroszország vígan eljátssza, hogy a különböző európai országoknak az éppen aktuális (geo)politikai érdekei szerint különféle áron adja a földgázt. Vagy éppen egyáltalán nem ad (bár ez hosszabb távon az exportálóra is súlyos következményekkel jár, hiszen az el nem adott földgázért nem fizet senki).

Másrészt Európában egyre több a megújuló energia, ami jó, zöld dolog – csak éppen elég szeszélyes. Hiszen a szél nem mindig fúj, és éjszaka a nap sem süt, így erősen ingadozó, hogy épp mennyi zöld energia van a rendszerben, villamos energiát ráadásul nem nagyon lehet tárolni.

És akkor mi a megoldás?

A megújuló energiák esetében egy nagyobb térségben jobban kiegyenlítődnek a rendelkezésre álló energiák. Az előfordulhat, hogy Dániában épp nem nagyon fúj a szél, és állnak a szélturbinák, de annak már kisebb az esélye, hogy az egész kontinensen szélcsend legyen (és még a nap se süssön). Ha alaposan be van hálózva a kontinens, akkor könnyen lehet villamos energiát oda irányítani, ahol épp hiányzik.

Tegyük fel, hogy Oroszország 600 euróért exportálja a gázt az egyik országnak, és 300-ért egy másiknak. Ha a vezetékek kizárólag Oroszország és az adott ország között futnak, akkor ezzel vége is a játéknak, mindenki annyiért kap gázt, amennyiért adják. Ha viszont a két importáló ország között is húzódik egy vezeték, akkor az olcsóbb gázt kapó ország rendelhet Oroszországban egy nagyobb mennyiséget, amit aztán mondjuk 350 euróért továbbadhat annak, amelyik közvetlenül Oroszországban 600-ért kapná a gázt. Mindenki jól jár (kivéve a nagy orosz medvét).


Hol tartunk?

A tagállamok már sokszor fogadkoztak, hogy összekapcsolják energiahálózataikat, amit a Bizottság is szorgalmaz. A folyamat halad is, bár elég vontatottan. A legutóbbi fejlemény éppen az, hogy 200 millió €-t jóváhagytak különféle európai rendszerösszekötőkre, amelyekből bőven jut Magyarországra is egyrészt az országon belülre, másrészt a Romániával és Szlovákiával létesítendő rendszerösszekötőkre:
  • Az FGSZ kapott  1,37 millió €-t a Románia–Magyarország–Ausztria szállítási folyosó magyar részének környezeti hatásvizsgálata és környezetvédelmi engedélyezése részeként Városföld–Ercsi–Győr gázvezetékre + a városföldi kompresszorállomás megnagyobbítására + a központi szagosítás megváltoztatásár
  • Kapott a vezeték román része is
  • A Gönyű–Bős rendszerösszekötő és a Sajóivánka–Rimaszombat rendszerösszekötő
Akit érdekelnek a részletek, kattintson ide.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése