Szabad kereskedelem

A kereskedelem az EU-n beül eléggé szabad, és az Unió (többek között a WTO-val, vagyis a Kereskedelmi Világszervezettel karöltve) azon dolgozik, hogy az egész világon ugyanilyen szabad legyen. Ennek – mint mindennek – az eszközei papírok/szövegek, konkrétabban szabadkereskedelmi megállapodások az EU és a világ többi része között.

Mi az, hogy „szabadkereskedelmi megállapodás”?

Az biztos, hogy nem egy könnyed esti olvasmány: kb. 1000-2000 oldalnyi jogi szöveg. Mégis miről ennyit írni? Az egyik tipikusan hosszú részt a vámtarifa-táblázatok szokták kitenni: több száz oldalon keresztül vannak felsorolva termékek, és az, mennyi vámot kell fizetni rájuk. A vámtételek általában évekre vannak bontva, és folyamatosan csökkennek, míg a végén 0% lesznek. Végülis erről szól a szabadkereskedelem.

Szó lehet még a mennyiségi korlátozások eltörléséről (vagy bizonyos áruk esetében a fenntartásáról), a kereskedelem technikai jellegű akadályainak lebontásáról (pl. műszaki és más szabályok és szabványok kölcsönös elismeréséről), élelmiszerügyi, állat- és növényegészségügyi szabályokról, egymás közbeszerzéseihez való hozzáférésről, szolgáltatáskereskedelmről (pl. pénzügyi szolgáltatások, távközlés, turizmus), sőt akár kulturális együttműködésről is:

Egy kis ízelítőként belelepozhatunk a megkötés előtt álló kanadai megállapodásba, vagy az öt évvel ezelőtt megkötött koreaiba.

Mire jó ez az egész?

Könnyebben lehet árut és szolgáltatást exportálni: Dél-Korea pl. eléggé fizetőképes és népes piac, vagyis ideális uniós cégeknek, amelyek ott valamilyen terméket szeretnének értékesíteni. Nem kell vámot fizetni, a megállapodás megkötését megelőző állapothoz képest egyszerűsödnek (vagy akár meg is szűnnek) az eljárások, űrlapok, amivel időt és pénzt lehet megtakarítani.

[Ehhez persze versenyképes cégnek kell lennünk, hiszen ha megbízhatatlanok vagyunk vagy bóvlit akarunk eladni gyatra marketinggel, akkor már a szomszéd uniós országig sem fogunk eljutni, nemhogy Dél-Koreáig.) Az alábbi videón többek között egy francia borásznő, egy német gépgyártó és egy olasz sajtkészítő mesél a kanadai megállapodás lehetséges előnyeiről:


Könnyebben lehet árut és szolgáltatást importálni is, hiszen az előző bekezdések a másik félre is vonatkoznak. Ez az EU szempontjából potenciálisan nagyobb áruválasztékot és alacsonyabb árakat jelent. Hozzá lehet férni akár egymás közbeszerzési piacaihoz is, ami hatalmas, csábító piac, és az országok normálisan nem nagyon szeretnek külföldi szereplőket beengedni rájuk. Erre érdekes példa, hogy az amerikai hadseregben a tengerészgyalogság jelentős részét a francia Sodexo eteti. Mindez összességében nagyobb forgalmat, nyereséget, munkahelyeket, gazdasági növekedést (és ideális esetben életszínvonalemelkedést) jelent.

Mi a baj?

Eddig úgy tűnhet, a szabad kereskedelem maga a Kánaán. Akkor viszont mégis miért tiltakoznak annyian pl. az USA-val kötentő TTIP (ejtsd: tí-tip, avagy Translatlantic Trade and Investment Partnership, transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség) ellen.

• Átláthatóság. A szabadkereskedelmi megállapodások kemény dolgok, amelyekhez „véres” tárgyalásokon keresztül vezet az út. A tárgyalásoknak pedig az a jellegzetességük, hogy a felek előre nem szívesen terítik ki a lapjaikat egymás előtt (tehát a sajtó/nyilvánosság előtt). Ezt viszont sokan nehezményezik (Európai Parlament, civil társadalom stb.).
• Kölcsönös elismerés. Az USA-ban sokkal lazábbak az egészségügyi és fogyasztóvédelmi normák, mint az EU-ban. Pl. odaát a vállalkozás szabadság szent, tehát bárki bármit árulhat egészen addig, ameddig feketén-fehéren ki nem derül róla, hogy pl. káros az egészségre. Európában a biztonság szent, tehát senki semmit nem árulhat egészen addig, amíg feketén-fehéren ki nem derül, hogy pl. nem káros az egészségre. Lásd: génmódosított élelmiszerek, vegyipari termékek stb. Ha tehát a szabadkereskedelmi megállapodás valóban könnyíteni akarja a kereskedelmet, akkor az EU-nak és az USA-nak kölcsönösen el kellene ismernie egymás környezetvédelmi normáit, vagyis egykönnyen előfordulhatna, hogy a boltok polcain megjelenne egy csomó olyan amerikai áru, amelyet az EU-ban nem engedélyeztek volna. (Arról nem is beszélve, hogy mennyivel olcsóbb egy ilyen árut előállítani, mint a szigorú normáknak megfelelő európait.)
• Az egészből sokkal többet profitálnak a nagy cégek, mint a kicsik. Egy új piacra belépni bizony nem két fillér, már csak a marketingköltségeket nézve sem… Mindazonáltal a kisvállalkozóknak még mindig több esélyük van egy szabadkereskedelmi megállapodás megkötése után, mint nélküle, ráadásul a nagy cégeknek sok kis cég a beszállítója, tehát ami a nagy cégnek jó, az sok kicsinek is.

Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság kézzel-lábbal 24 nyelven (többek között magyarul) próbálja elmagyarázni a TTIP-et az egyszerű halandóknak, és eloszlatni a fentihez hasonló kétségeket.

Eredmények?

Az első komolyabb megállapodás Koreával köttetett, ahol már igen szép eredmények látszanak (részletesen a Bizottság jelentésében). Szemlátomást inkább az európai cégek tudtak élni a helyzettel: az oda irányuló export négy év alatt több mint másfélszeresére nőtt, pedig korábban sem volt kicsi.

 

Hogyan tovább?

Az EU igyekszik a világ minél több részével ehhez hasonló megállapodásokat tető alá hozni, mint az alábbi térképen látszik. Néhány már készen van (pl. szomszédos országok, Dél-Amerika nyugati része, Korea stb.), másokat már csak ratifikálni kell (Afrika déli és nyugati része), megint másokról folynak a tárgyalásaok (USA, Brazília, India, Japán), és van, ahol még csak a szándék van meg.

 

És ez mire jó nekem, magyar vállalkozónak?

Mit tegyünk, ha az unión kívülre szeretnénk exportálni? Kell egy vagy több nagyon jó minőségű termék, marketingstratégia stb. – ezek nem az EU illetékességi területéhez tartoznak. Ha ez megvan, akkor olvassuk el a piacra jutásról szóló brosúrát vagy nézzük meg ezt a (magyar) videót, hogy legyen némi áttekintésünk a történetről. Érdemes fölkeresni az Európai Bizottság Kereskedelmi Főigazgatóságának honlapját (ec.europa.eu/trade), ahol rengeteg információt találhatunk például a következőkről:

• egyes országok adatai
• vámok
• eljárások, alakiságok, űrlapok
• statisztikák
• a kereskedelem előtt álló akadályok
• kereskedelemvédelmi intézkedések (pl. dömpingellenes rendeletek)
• állat- és növény-egészségügyi szabályok
• származási szabályok
• kiadványok
• s a többi